Interjú: Varga Viktória és Kovács István operaénekesekkel

Hangatléták Mozart klasszikusában

Ebben a koncepcióban Sarastro és az Éj királynője talán megbocsátanak egymásnak Fotó: máTHÉ aNDRÁS

Ebben a koncepcióban Sarastro és az Éj királynője talán megbocsátanak egymásnak Fotó: máTHÉ aNDRÁS

Bár első látásra talán kevés dolog indokolná – hisz eddig nem nagyon keresztezte a pályátok egymást – az eddigi életutatokban mégis jó néhány párhuzamot vélek felfedezni. Mindkettőtök karrierje szempontjából meghatározó ugyanis egy-egy tanár, akinek rengeteget köszönhettek: Viktória, te Hamari Júlia, István, te pedig Polgár László szárnyai alatt bontakoztathattad ki a tehetségedet. Kérlek, foglaljátok össze pár mondatban, hogy milyen útravalóval indítottak el benneteket a pályán?

Kovács István: A tőle tanult énektechnikán kívül Polgár Lászlónak az a gondolata maradt meg bennem a leginkább, hogy minden előadást úgy kell énekelni, mintha az lenne az utolsó. Előadás közben pedig mindig „valamilyennek” kell lenni: jónak, rossznak, soknak vagy kevésnek, de a lényeg, hogy semmikép

Cikk 1 / 1

Kérjük jelentkezzen be, hogy a teljes cikket olvashassa

Please enter the code

The code is not valid, has been used already or has expired
Levélküldés