Mutations of this issue:
Zoom
Mutasd a szöveget

Címlap

Ollózós csodagól!

Valószínűleg minden járóképes Debrecen-érzelmű szurkoló egy emberként ugrott talpra Zsóri Dániel egészen parádés kivitelezésű góljánál a szombati DVSC–FTC rangadó 93. percében, euforikusan ünnepelve az ifjú gólszerzőt és a győzelmet. /9.  Fotó: Molnár Péter 

Jóllét a munkahelyen

A munkahelyi stressz nem egyéni, hanem kollektív probléma, így a stresszhatás csökkentése elvitathatatlan.

Jubilált az Ölveti

Fennállása harmincadik évfordulóját ünnepelte a debreceni Ölveti Blues Band szombaton este, a Nagyerdei Víztoronyban. A banda énekese, Ölveti László arról is híres, hogy a közelmúltban szép sikert ért el az egyik televíziós tehetségkutató műsorban.  Fotó: Molnár Péter

Óriási Kowalsky-buli a Főnixben

A Kowalsky meg a Vega együttes adott koncertet szombaton este a Főnix Csarnokban. A telt házas bulin az előzenekar a Roy & Ádám Trió és a debreceni Wyrfarkas volt. Az este szerves részét képezte a Kowalsky új, Mint egy jel című, tizedik nagylemezének bemutatója is. (A fotón a banda frontembere, Kowa.)  Fotó: Molnár Péter

Politika

A hazatérés napjára emlékeztek

A hazatérés napjára, a Csehszlovákiától történt visszacsatolás 95. évfordulójára emlékeztek vasárnap Somoskőújfalun. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke úgy fogalmazott: Somoskőújfalun feltámadás lett a trianoni gyászból.   Fotó: MTI

Helyi

Roma kollégisták futballtornája

A Roma Szakkollégiumi Hálózat Országos Teremlabdarúgó Tornáját rendezték meg szombaton a debreceni Tóth Árpád Gimnázium tornatermében.  Fotó: Molnár Péter

Háttér

Sport

Csodák márpedig vannak

Az újonc Zsóri Dániel „előugrott a cilinderből”, és hatalmas góljával eldöntötte az FTC elleni rangadót.

1

Joggal örülhet Szoboszlai Dominik: a Red Bull Salzburg felnőttcsapatában élete első,...

Fókuszban

Illúziónak vélt valóság

Ma még azt mondom: Soha!Aztán lehet, egyszer nálam is eljön az idő, amikor megunom magam szeretni.Amikor már nem flörtölök a tükörképemmel, nem pillantok ki félszegen a szemüvegem mögül, hogy vajon kik fixíroznak éhes szempárral? – Mert ugye bizonyára sokan vannak!Megeshet, hogy a későbbiekben nem azt fogom gondolni, hogy én vagyok a világ közepe. De azért ekkora sanyarú sorsot nem kívánok magamnak, vagy talán ez lenne az élet rendje?Ha létezésünk velejárója, hogy valamikor háttérbe fog szorulni az önimádat, s csak a dobogó második fokára léphetek fel, akkor a szám rögvest azt mondatja velem: ott fogok örökre legbelül elhunyni! Viszont abban a pillanatban egy határozott legyintéssel fogok artikuláló ajkaimra csapni, hiszen eszembe jut, ahogyan a szüleim óvó és szerelmes tekintetüket rám szegezik.Ha elestem, hibáztam, fáztam, áztam, éheztem, bántottak, ők mindig ott voltak mellettem, segítettek a legnagyobb kétségbeesésemben. Nem akartak helyettem megoldani semmit, sőt, volt hogy leszidtak okkal, felelősségre vontak joggal, de pontosan ezekért a tetteikért lettem az, aki vagyok!Mára felnőttem, legalábbis a korom szerint, de legbelül még mindig az a kislány vagyok, aki az apukája ölében hallgatja a nótát, és az édesanyja nyakában lóg, nyúzza ruháját, miközben az vásárol, természetesen neki.Mindent értünk tesznek, valaki túllő a célon, valaki el sem éri, de végül mindenki megérkezik. Sokan el sem akarják engedni a kezünket, de olyanok is akadnak, akik meg sem fogták igazán. Azonban befejezésképpen ennek ellenére is legtöbbünk szíve azt fogja súgni: lehet elérkezik az a korszak, amikor szeretnék felállni a dobogó második fokára, és onnan boldogan tekinteni gyermekem önfeledt mosolyára.De addig is: hátat fordítok az illúzióimnak, visszatérek világomba, és még egy kis ideig eljátszom, hogy gyermek vagyok, hátha nem kapnak rajta a turpisságon! Nagy Emese

1943. január elején születtem szívbillentyű-problémával. Az orvosok azt mondták: vagy kinövöm, vagy nem… Kinőttem! 1944 júliusában kiköltöztünk a szőlőskertbe „nyaralni”. Augusztus 21-én délelőtt főzött édesanyám, füstölt a kémény, amikor egy amerikai vadászbombázó elhúzott a pajta fölött. Egy rokonunk gyorsan a töklevelek alá bújt, onnan nézte, mit csinál a gép. Tett egy kört és egészen alacsonyról három, egyenként 9 kilogrammos bombát dobott le, amelyek egy kerek abroncson lógtak. Szerencsére a pajta mögötti öreg almafára estek, azon fennakadtak és egy sem robbant fel! Ha csak egy is felrobban, nekünk végünk!Ezután a Dunántúlra menekültünk. Pápasalamonban ért utol bennünket a Vörös Hadsereg, percenként voltunk életveszélyben. Édesapámat többször le akarták lőni. Miközben őt kergették, édesanyám velem a pincébe bújt a lépcső alá. A szovjet katona lejött a pincébe is, bennünket keresett, de nem látott jól a sötétben. Ha én akkor kétévesen megnyikkanok, belénk eresztett volna egy sorozatot.A pincében (1945 márciusában) megfáztam és tüdőgyulladást kaptam. Alig tudtak megmenteni. Később, 6 évesen gyógyszermérgezés miatt szintén életveszélyben voltam: vérátömlesztést kaptam. 7 évesen az iskolában csúszkáltunk a jégen, és úgy elestem a jobb csípőmre, hogy hónapokig a gyermekklinikán feküdtem, ráadásul azt hitték, hogy tbc-s vagyok, és ott voltam a beteg, haldokló pajtásaim között, akik közül többen meg is haltak. Végül az orvosok azt mondták, hogy tévedtek: nem is voltam, és nem is lettem beteg.10 évesen – buta fejjel – vas­drótot dugtam a konnektorba, akkor nagyon megütött a 110 V-os áram. Édesapám 35 hold földet örökölt a II. világháború előtt, emiatt az ’50-es években kuláklistára került. Ha bennünket is kitelepítettek volna a Hortobágyra, én azokat a szörnyű körülményeket (éhezést, hideget) nem bírtam volna ki. Gimnazista koromban rádiószakkörbe jártam. Otthon javítottam mások rádióját. Egyszer az osztálytársam is elhozta az övékét, akkor a 220-as áram csapott meg. Érettségi után csak előfelvételivel vettek fel az egyetemre. A közbeeső 1 év alatt a faipari vállalatnál dolgoztam segédmunkásként. Ott egyszer a szalagfűrész elszakadt, és majdnem lenyakazott. Utolsó napomon pedig majdnem agyonütött a 380 V-os ipari áram.Az egyetemi évek alatt, a ’60-as évek első felében, a kollégium 2. emeletén felálltunk a radiátorra, hogy a többiek feje fölött lássuk a tv-közvetítést, mert innen Debrecenből, a főépületből jött az adás. (Akkor ez még nagy szenzáció volt.) Közben nekitámaszkodtunk a mögöttünk levő nagy üvegtáblának és egyszer csak azt éreztem, hogy kezd hajlani kifele a nagy üveglap. Majdnem kizuhantunk… Párizsban egy több mázsás díszkutat döntött rám majdnem egy kamion. Hazafelé a repülőgépünk Ferihegy felé zivatarba került, nagy himbálózás közben értünk földet.Moszkvában gyomorfertőzést kaptam a csapvíztől (csak teát lett volna szabad inni), 11 napot töltöttem a kórházban. Budapesten egy autó majdnem oldalba kapta az enyémet egy útkereszteződésnél. Csak hajszálon múlt az életem. Nem szoktam tömény alkoholt inni, de egyszer több pohár konyakot ittam egy társaságban, és rosszul lettem. Akkor láttam a túlvilágra vezető fényes alagutat is. De végül is ezt is „megúsztam”, akárcsak a vihart a Balaton közepén egy vitorláson. Mint nyelvszakos, csoportokat vittem Olaszországba, Dél-Franciaországba és Spanyolországba. Többször átmentünk azon a hídon, amely tavaly Genovánál leszakadt. Egyszer a buszunk itt, Látóképnél a kanyarnál majdnem az árokban kötött ki. Én ott ültem elöl, az idegenvezetői ülésen… Sorolhatnám még a kisebb-nagyobb veszélyes helyzeteket, de ennyi alapján is elmondhatom, hogy szerencsés ember vagyok! Magi Zsolt

Élményekkel teli gyopárosi napok

A Debmut Nyugdíjasklub tagjai háromnapos téli üdülésen vettek részt. A Gyopároson töltött napok élményekkel teltek, interaktív „látvány-disznóölésen” vettek részt, amely élőzenével volt fűszerezve. Városnézés és múzeumlátogatás is szerepelt a programban – adta hírül Tóth József klubvezető.  Fotó: Magánarchívum

Kiskert

Színes

Boglárka szereti a tetoválásokat

Boglárka 20 éves diáklány. Szereti a tetoválásokat, néhánynak már tulajdonosa is. Főleg a keleties motívumokat kedveli. Mottója: „Fotózkodásra mindig van idő!”  fotó: Kozma István

Mai horoszkóp

A Hold az Oroszlán jegyében áll, ettől lazának és könnyűnek érezheti magát.

Homloklebenyes baziliszkusz

Dél-Amerika esőerdeiben őshonos ez a különleges nevű gyík, ami a debreceni állatkertben is látható.  fotó: Matey István

Megér egy mosolyt

Egy fickó odamegy a leparkolt kocsijához, de észreveszi, hogy az oldala be van nyomva, és egy cédula van az ablaktörlő mögé dugva. Elkezdi olvasni a papírt, amin ez áll: „Jó napot. Én mentem neki a kocsijának, és most vagy tíz kíváncsi férfi áll körülöttem, azt gondolva, hogy az adataimat írom le.”

Kérjük jelentkezzen be, hogy a teljes cikket olvashassa

Please enter the code

The code is not valid, has been used already or has expired
Levélküldés