Mutations of this issue:
Zoom
Mutasd a szöveget

Címlap

Télűző kiállítás

Busójelmezek ihlette álarcokat és kellékeket lehet megtekinteni február végéig a debreceni Újkerti Közösségi Ház tárlatán. Képünkön Mikus Anna mutat be egy busóálarcot.  Fotó: Kiss Annamarie

Csak csend és hó a tó környékén

Csodálatos természeti szépségnek lehetett részese az, aki a hétvégén a Vekeri-tóhoz látogatott. Az erdők ölelésében lévő kedvelt pihenő- és kirándulóhely télen sem okoz csalódást. Az Erdőspuszták egyik legnépszerűbb része Debrecentől mintegy tíz kilométerre található, nyugodt és csendes környezete igazi feltöltődést nyújt a léleknek.  Fotó: Molnár Péter

Politika

Helyi

Az első félév legjobb alkotásai

A hajdúszoboszlói Szabó László Művészeti Iskola harmincnyolc, 6–14 éves diákja mutathatja be rajzait, kerámiáit a művelődési központ kiállítótermében a művészeti iskola félévi vizsgakiállításán. A napokban nyílt és január 17-éig látogatható tárlaton szerepelnek a Bagossy Sándor keramikusművész által képzett növendékek munkái is. Az övéin kívül Szoboszlainé Kádár Anikó, Tokaji Mária és Kokas Csilla tanítványainak alkotásai is láthatók. A kiállítást megtekintette Kovács Kitti és Csontos Zsuzsa is.   Fotó: Kovács Péter

Gázpalack a tűzben

Tíz éve szolgálnak hivatásos tűzoltók a fürdővárosban; most elismerést kaptak.

Őrzi a múltat a kis „Piroska”

Már Debrecenben van a forgalomból kivont MDmot mozdony („Piroska”), amelyet tavasszal a Pocsaj–Esztár vasútállomáson állítanak ki.  Fotó: Magánarchívum

Debrecen

Kultúra

Traffic asztrál – a novella első része

Balogh Konrád közvetlenül a Nagy Pillanat előtt állt. Vagyis egészen pontosan feküdt.Mellkasa zilált, a teste még követelte volna az éltető oxigént, ezért próbálta egyre szaporábban venni a levegőt, de elméje már feladta a végső csatát. Készen állt az útra, de azért még néhány percig kapaszkodott ebbe a világba. Ujjai görcsösen markolták a kórházi ágy megsárgult lepedőjét, tekintete ide-oda cikázott, felismerni vélte az ágya körül reszkető családtagjait, de furcsamód, nem sajnálta őket és nem érezte, hogy mennyire fognak hiányozni.Mindössze néhány hónappal ezelőtt a rák hirtelen bukkant fel, idegesítően váratlanul, mint amikor Jehova tanúi vasárnap ebédidőben becsengetnek. Nem volt miért, nem volt előzmény, csak egy rutinvizsgálat és puff a diagnózis: menthetetlenség.A daganat ez alatt a négy-öt hónap alatt levette a lábáról, testét csontsovánnyá falta, idegeit pedig – katonás sorban követve egymást – a hitetlen tagadás, a remény, a harag és a végső belenyugvás szinte teljesen felemésztette.Pár nappal ezelőtt azonban Konrádot megszállta valami végső nyugalom, egyfajta a megmásíthatatlanba való beletörődésből fakadó belső béke. Habár a teste még küzdött, lelke odabent már nyugalomra lelt, így a látszat ellenére agya tökéletesen működött és volt még ideje gondolkodni.Nem részletezem, de természetesen végiggondolta az életét és találgatta mi várhat rá odaát? Van e mennyország, vagy pokol? És más efféle ilyenkor, az agónia idején, a távozni készülőben szokásosan felmerülő kérdéseken töprengett. Mit sem tudnak eme nagy morfondírozásról az itt maradottak, nemde? Na, de majd egyszer ők is megtudják, csak várják ki a sorukat! Hol is tartottam? Ja, igen. Konrád egyszer azt olvasta valahol, hogy van a halál után egy olyan pillanat, amit úgy neveznek, hogy „a mindentudás pillanata”. Ezek szerint az öröklétbe átlépő személy egyetlen pillanat leforgása alatt birtokába kerül az univerzum összes tudásának. – Á, hülyeség – gondolta Konrád haldoklása utolsó perceiben – pedig milyen jó lenne… Aztán ott van az a dolog, hogy az utolsó pillanatban lepereg előttünk életünk filmje. Ahogy ez a gondolat bevillant, Konrád valami bizsergető kíváncsiságot érzett.A történethez hozzátartozik az is, hogy Balogh Konrád hivatásos sofőrként dolgozott tizenkilenc éves kora óta. Huszonhárom éve pedig egy nagyvállalat alkalmazásában sofírozta a cég prominens személyeit, vagy azok vendégeit az országban innen oda, vagy onnan ide, időnként még külföldön is. Ez alatt az idő alatt Konrád egyetlen balesetet sem szenvedett, de még csak egy kis koccanás sem történt vele soha!Erre érthető módon roppant büszke volt, de ha igazán őszinte akarok lenni, akkor már-már nagyképű és rátarti módon dicsekedett is ezzel a balesetmentes vezetési képességével. Úgy gondolta ez csak is annak tudható be, hogy kiváló tehetsége van az autóvezetéshez. És ahogy teltek az évek, Konrád szép lassan jogot formált arra, hogy minden más autóvezetőt lenézzen, pocskondiázzon, a forgalomban haladva szentségelve szidja őket, öklöt rázzon, dudáljon, villogjon, és minden lehetőséget megragadjon arra nézve, hogy tudassa a többi autóssal, hogy mindegyik egy szerencsétlen barom.Állandó utasai megszokták már Konrád válogatott szidalmait az utazások során, egyik másik igen jót mulatott sofőrje beszólásain, sőt még meg is toldotta azokat egy-két epés megjegyzéssel, nagyokat röhögve az utakon araszoló, szerencsétlenkedő marhákon.„Miért nem mentek, szerencsétlen idióták? Ennél egy csiga is gyorsabban poroszkál! Haladjunk már! Nyomjad már neki, te majom, szerinted dísznek rakták ki a 70-es táblát? Hát komolyan ez a macskajancsi mit idétlenkedik, én mindjárt kiszállok, oszt’ átülök mellé, megtanítom neki hol a gázpedál! Mi az anyádért nem indexelsz, de anyaszomorító? Úgy van, vágj elém, hogy a jó édesanyád… Zöööld! Mondom, zöööld, bamba barom!” Amint alkalma nyílt, Konrádunk megelőzte az „idiótákat” és miközben elhaladt mellettük, gúnyos arccal átnézett a másik autó sofőrjére, csak hogy értsen belőle a hülye! Ebben gyakran partner volt az ép aktuális utas, legyen az vállalatigazgató, vagy bármilyen magas beosztásban lévő személy, hiszen az autóutak pompás játszóterei az egónak és lássuk be remek témát is szolgáltatott utasnak és vezetőnek egy-egy hosszabb utazás alatt mások idiótaságát megvitatni. A külföldiek, akiket Konrád sofírozott nem értették ugyan, hogy mit kiabál ilyenkor Konrád, de a hangsúlyból és a gesztusokból persze ki tudták találni. – Bad traffic – gagyogta nekik ilyenkor a miheztartás végett Balogh úrvezető, mert angolul nem nagyon tudott. Nos, a Nagy Pillanat végre elérkezett. Konrádot először megcsapta egy meleg fuvallat, majd hirtelen egy erős rántást érzett és hopp, már kint is volt a testéből. Nem érzett félelmet, sem fájdalmat többé. Levegőért sem kellett kapkodni már, hiszen nem is lélegzett. Nagyon kellemesen érezte magát földi porhüvelye fölött lebegve, még a sírdogáló családtagjai sem szomorították el. Valami bizonyosság lett rajta úrrá, hogy jól van ez így, ez a dolgok rendje, majd megtudják ők is. Még látta, hogy először egy nővér szalad oda hozzá, majd komótosan megérkezik az orvos is, megállapítani a halál beálltát. De a többi sürgés-forgást már nem volt kedve megvárni, könnyű asztráltestével kislisszant a harmadik emeleti kórterem nyitott ablakán, ki a tavaszba.(A novella a következő Kultúra oldalon folytatódik.)  Ungvári Zsuzsanna

Színházi Kulisszák

Móga Piroska lesz Ráckevei Anna következő vendége január 31-én, a Kulisszákban.  Fotó: Molnár Péter

Interjú

Egészség

Sport

25.

A 20. legjobb idővel ért célba vasárnap a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős a Peruban...

Csapatmunka volt

Köstner Vilmos örömmel látta, hogy csapata remek hozzáállással fordítja a maga javára a rangadót.

Oktatás

Kisállat

Színes

Boglárka pörgős évre készül

Boglárka 20 éves diáklány. A tanulás mellett dolgozik is, szorgalmas, nem tud tétlenül ülni. Fogadalma szerint az idén 120 százalékon pörög majd.  Fotó: Kozma István

Egy trópusi madár

Fotósunknak integet a téli napsütésben a debreceni állatkert papagája. Zöld színe ezúttal nem rejti el.   Fotó: Matey István

Kérjük jelentkezzen be, hogy a teljes cikket olvashassa

Please enter the code

The code is not valid, has been used already or has expired
Levélküldés